Úgy gondolom, hogy vannak emberek, akik genetikailag alkalmatlanok a vállalkozói életformára.

Szétnézve a környezetemben, a vállalkozásukból élő ismerőseimnek van néhány közös vonása, ami megkülönbözteti őket a magamfajta lúzer alkalmazottól:

1.       1) Nagyon kommunikatívak – bárkivel bármiről tudnak beszélgetni, és azt élvezik is, szeretnek társaságba járni, és ők is gyakran hívnak vendégeket.

2.      2) Magabiztosak – tudják magukról, hogy „mennyit érnek”, és ezt ki tudják sugározni a külvilág felé is.

3.       3) Szeretik a pörgést – állandóan dolgoznak, és ha éppen nem dolgoznak, akkor is csinálnak valamit, aktívak, jönnek-mennek, ld. 1. pont. Ha panaszkodnak is a sok munkára, ezt nem kell nagyon komolyan venni, lételemük a nyüzsgés.

44  4) Magas a stressztűrő képességük – sokat kell idegeskedniük. Ha jól megy a bolt, akkor   azért, hogy ez így is maradjon, ha nem megy jól, akkor meg azért, hogy ne maradjon így.

5.      5) Jól tűrik a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot – sosem tudhatják, mennyi lesz a jövedelmük a következő hónapban, lesz-e munkájuk egyáltalán, jönnek-e a kuncsaftok.               6)Értenek a kapcsolattartáshoz – nekik nem gond szívességet kérni, mert tudják, hogy lesz ez még fordítva is, és tudni fogják viszonozni.  Nem gond számukra felhívni valakit, csak azért, hogy megkérdezzék, hogy van az illető.                                 

7)  7)Jól el tudják adni magukat és a vállalkozásukat – ez nem elsősorban és nem csak pénzkérdés, hanem a fenti pontok összessége.

 

Nos, ezzel nagyjából le is írtam – mindenféle önfényezés nélkül  -, hogy milyen is NEM vagyok. És itt most nem arról van szó, hogy ne tudnék bárkivel bármiről beszélgetni, csaképpen nincs rá igényem. Ahogy a pörgésre sincs, a kapcsolatokra sincs, az önreklámozáshoz meg végképp nem érzek semmiféle affinitást. A stressztűrő képességem is csak korlátozott ideig működik, a konfliktusokat pedig erősen kerülöm, röviden: én vagyok az ideális rabszolga. És igen, tudomásul veszem, hogy rabszolgaként sose kerülök fel a magyar milliárdosok listájára, a nyugalomért cserébe, amit a havi fix jövedelem jelent, elfogadom a minimálbér környéki fizetést, igazából nem is vágyom többre, mint hogy kényelmesen meg tudjak élni, hébe-hóba hódolhassak a falusi turizmus iránti szenvedélyemnek és ki tudjam fizetni a rezsimet. Nem, nem akarok autót, kacsalábon forgó kacsalábat, nem akarom havonta lecserélni a tévémet és a mobilomat: élni szeretnék szerényen, és dolgozni, hogy ezt a szerény életet biztosítani tudjam.

 

Ráadásul, ha mindenki vállalkozó lenne, akkor kik dolgoznának beosztottként a vállalkozóknak, kik lennének a rabszolgák?