Tudom, nálunk a múlt vasárnap volt, de a poszt aktualitását az adja, hogy Németországban ma van Anyák Napja.

Életem Társa szavaival kívánom mindenkinek, hogy sokáig legyen, aki azt mondja neki: ”Kislányom”, ”Kisfiam”. Az édesanyáknak pedig sok szép, boldogságos napot!

”Képzeld, ma lenne  82 éves, és lassan már 26 éve....  Olyan mintha egy homályos  álom lenne, hogy bringával átmentünk minden évben Földvárra, behozta a kakaót utánam a Tóba,  belelépett egy kagylóba, felszisszent, és haragudott....   és nem  focizott velem ha nem reggeliztem.   Arról álmodtunk, hogy majd egyszer, ha sok pénze lesz, elmegyünk a tihanyi motelbe,  azt láttuk a kertből, de elérhetetlen volt  Az már a  túloldal.  De hajóval átmentünk néha, és láttuk közelről, és ittunk a kútból Füreden.

Kettesben jártunk úttörővasutazni,  Állatkertbe, mikor már csak kéthetente láthatott...

S előbb még...  ültem a bilin, fájt a hasam,  2 éves múltam, sajgott, és ő a tenyerével enyhítette, apám meglátta, és feledhetetlenül rideg arccal távozott, anyám felkapott, az ablakhoz rohantunk hogy integessünk, de ő nem nézett fől, már nem,  "mijjjen féjjfi lessz ebbűl"

...ez a Zenta utca...   

Anyu meg bánatos volt, de már nem az én pocim miatt.  Az már nem fájt nekünk.

Apu, meg  éjjel csinálta a fényképalbumomat, (?)  és szépírással tett mellé édiségeket.

Jöttek a nyarak, még a csajokról álmodós korszak előtti, szép, kiskamasz nyarak, pöfögött az a kúrva, imádott  vonat, Ő meg attól félt hogy korom megy  a szemembe.  " Ne hajojjj ki, kissfijjam"!   Mindig belement, aztán meg ki.

IIyen volt, és aztán  áruló módon lépett le........

Az viszont piszok jó, hogy most van valaki, akinek ezt elmondhatom, ahogyan eszembe jut, ahogyan él bennem, s ahogyan Anyu is hitt abban hogy az Apja figyelemmel kíséri őt....”

https://www.youtube.com/watch?v=Xr2dMOZRZWA