←−−−−

Nem tudom, ki hogy van vele, de talán érdekes lenne leírni a munkanélküliség lélektanát. (Vagy valaki megírta már? Ez esetben kérhetek forrást?) Hogy napról-napra, hétről-hétre, aztán hónapról-hónapra hogyan épül le a személyiség.

Én a kirúgásom után egy hónapig még nagyon vígan voltam. Élveztem, hogy nem kell minden nap bemenni a zsarnok – és nem zsarnok, de mégiscsak főnök – főnökhöz. Hogy nem kell a szekrény előtt állva töprengeni, mi a fenét vegyek fel. Hogy nem kell a velem egy helyiségben lévő kollégával huzakodni a fűtés bekapcs/nemkapcs (nyáron ugyanez klímával) szellőztet/nem szellőztet témában. Úgyhogy éltem, mint Marci Hevesen, tartalékaim voltak, úgy számoltam, nagyjából tavasz végéig kitartanak, addigra meg úgyis találok munkát, hiszen jól képzett vagyok, tapasztalt, a kinézetem se banyaszerű, jó fellépésem van, lelkiismeretes, precíz miegymás vagyok – egyszóval maga a tökéletes és mindenki által vágyott munkaerő. Azért felfrissítettem az önéletrajzomat, írtam egy motivációs levél-mintát, de állást még nem nagyon keresgéltem. Hébe-hóba benéztem az álláskereső portálokra, ha valami nagyon fincsinek nézett ki, oda elküldtem a – természetesen mindig aktualizált és „személyre szabott” – pályázatomat. De különösebben nem aggódtam az elmaradt válaszok miatt, hiszen közelgett a karácsony, édesanyámat műtötték (gondoltam is magamban, no lám, a SORS, aggódtam, hogyan fogom ápolni műtét után, és milyen klasszul megoldódott a dolog), egyszóval volt más, ami lefoglalja a gondolataimat.

Ámde mikor elkezdődött az új év,  és még mindig semmi, elkezdtem gyorsabban pörögni. Már nem csak a fincsi ajánlatokat pályáztam meg, hanem a legtöbb olyat, amiről úgy éreztem, hogy remekül tudnám csinálni. Ekkor még válogatási szempont volt a leendő munkahely megközelítése is: ne legyen túl  messze, mert ki akar naponta órákat bmv-n (busz-metró-villamos) zötyögni. Kétszer behívtak interjúra, én úgy éreztem, hogy kellemesen elbeszélgettünk. Az egyik után korrektül kaptam az e-mailt, hogy sajnálják, de nem én. (Ebben az volt később a furcsa, hogy egy hét múlva ugyanazt az álláshirdetés megtaláltam több portálon is: ma sem értem. Ennyire nem volt megfelelő jelölt?) A másik még csak nem is válaszolt.

−−−−→

A tavasz egy másik poszt lesz.