Bevándorlók mellett

 2011.02.22. 22:51

Napjaim elég bezártan telnek, emberekkel csak akkor találkozom, amikor heti rendszerességgel kórházba megyünk A. nénivel.

Marco, Enzo, Habib taxisofőrök. Olasz, török származásúak.

Az ápolónők, Verena - lengyel, Hattice - török, Alexandra - görög, Oksana, a pedikűrös orosz, Alexander, a masszőr lengyel. A kórházban a takarítónők külseje indiai, pakisztáni származást sejtet. Nem beszélve az idősgondozásban oroszlánszerepet játszó lengyelekről, magyarokról, románokról, ukránokról, lettekről… Útközben néha megállunk a „Töröknél”, vásárolni, a Török ugyanis egy boltot jelöl A. néni tájszólásában.

Néha nézzük a tévében a „Deutschland sucht den Superstar” című – a Megasztárra hajazó – tehetségkutató szuperprodukciót. Attól eltekintve, hogy a zsűri egyik tagja, Dieter Bohlen – van-e, ki e nevet nem ismeri? – legalább olyan arrogáns és nagyképű, mint NagyFeró, és énekelni valószínűleg kevésbé tud, mint egyik másik versenyző – mindig megdöbbenek, amikor éjfekete bőrű vagy rasztahajú, netán keleti vonású arcokat hallok tökéletes németséggel megszólalni.

De hol vannak a németek?

Nos, ők amolyan német precizitással kitaláltak a jelenségre egy csodálatosan nyakatekert, ám a „Landwirtschaftsaustellung”-nál kicsit könnyebben kiejthető szakszót: MIGRATIONSHINTERGRUND

A 81 milliós Németországban 17 millió ember rendelkezik „Migrationshintergrund”-dal. Azaz minden ötödik német maga vagy valamelyik közvetlen felmenője külföldi. Míg a 65 felettieknek mindössze 8-9 %-a rendelkezik bevándorló háttérrel (Migrationshintergrund), addig a 35 év alattiaknak már 27-28 %-a.

Az  5 év alatti gyerekek egyharmada bevándorló szülőktől származik.

Ezek után miről beszélünk mi, Magyarországon?

Az tény, hogy a német konyhának jót tett a multikultúra. És nem csak abból a szempontból, hogy a világ összes országának éttermei megtalálhatók a nagyobb városokban, hanem azért is, mert a új fűszerekkel, ételekkel gyarapodtak a német otthonok is: a "generálszósz" ideje, úgy tűnik, végleg leáldozott.

A Németországban született, bevándorló háttérrel rendelkező gyerekek nagy többsége minden gond nélkül beilleszkedik, átveszi a német szokásokat.

Gondjaik legfőképpen a törökökkel vannak: Európa többi országához hasonlóan itt is van egy viszonylag széles muszlim réteg, amelyik nem hajlandó feladni szokásait, mecsetek épülnek a gótikus, barokk templomok mellé, a nők - ha nem is csadorban, de - fejkendőben járnak, jellegzetes viseletüket nem hajlandók levetni. Gyerekeiket is az iszlám szigorú szabályai szerint nevelik, és többnyire egymás közt akarják házasítani őket.

No, velük a németek se nagyon tudnak mit kezdeni, de szerintem megéri/megérné figyelemmel kísérni a próbálkozásaikat, amivel megoldani igyekeznek ezt a számukra is egyre súlyosabb problémát, mivel kicsit előbb szembesültek vele, hátha előbb lesz ötletük is.

Addig már eljutottak, hogy költöttek egy versikét, amelyben multikulti mellett nagyon hathatós példákkal érvelnek:

Dein Auto japanisch, dein Wodka russisch, deine Pizza italienisch, dein Kebap türkisch, deine Demokratie griechisch, dein Kaffee brasilianisch, deine Filme amerikanisch,  dein Urlaub spanisch, kroatisch, albanisch und türkisch, deine Zahlen arabisch, deine Schrift latein .. und du sagst immer noch Ausländer raus ? 

(A németül nem tudók kedvéért: Urlaub: szabadság, kroatisch: horvát, Zahlen: számok, Schrift: írás, Ausländer: külföldiek, raus: kifelé)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További véleményeket olvashatsz a Bevándorlók – Mellettünk blogon

 

> 

 

 

Címkék: bevandorlok mellettunk

A bejegyzés trackback címe:

https://50korul-munkanelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr682681969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy_vélemény 2011.02.23. 00:09:12

Szia Akszin!
Kérdés vagyok Malacztól.
Nem jön be egész este sem Malacz, sem Hölgyi...Melone bejött, de mire beírtam nála, akkor jöttem rá, h csodát ő sem tud tenni.
Éppen Neked akartam válaszolni, arra a kérdésedre, hogy mennyi vendégmunkás lehet külföldön.
Sok.
Nagyon sok.
Én Svájcban élek. Pici faluban. De rajtunk kívül van még egy magyar itt. A környező falvakban, mindenhol. Egy falu, egy magyar minimum. A városban még többen vannak.
Magyar diáklányok lenyomták a prosi árakat felére, Zürichben, már két éve. Annyian jönnek.
Most sok mindent szeretnék egyszerre írni, mert 18 éve elmúlt, h külföldön élek.
Ne szégyelld a magyarságod.
Ez a legfontosabb.
És kérdezzél.
Szívesen átadom a tapasztalatokat.
300 km-es körzetben már mindenhol találsz valamilyen magyar egyletfélét, azt tapasztaltuk.
Nagyon sok meglepődéstől meg tudjuk óvni egymást, ha megbeszéljük, mire érdemes vigyázni.
Mi német-Svájcban élünk, a határnál, ahol nagyon hasonló a dütsch-ökhöz a gondolkodás.
Jó, hogy van munkád.

Jó éjszakát!

:)

egy_vélemény 2011.02.23. 15:08:03

@Akszin:
Így van.
Én csak magyar állampolgár vagyok.
Ha kérdezték, mindig azt feleltem, itt van az otthonom, Magyarország a hazám.
Akceptálták.
Ők is így gondolkodnak. Ha a szükség úgy hozza, elmegy az ember világgá, de hazát nem lehet csak úgy váltani.

Nekem 19. éve nincs munkahelyem. Egy darab bemutatkozó beszélgetésre sem hívtak be.
Egyszer dolgozhattam itt 3 hónapig, mint gyakornok egy öregotthonban. Kevesebbért, mint amit Te kapsz.
Adtak egy minősítést, hogy az elemi házimunkákat jól elvégzem. Javasoltak egy méregdrága iskolázást is. Akkor voltam annyi idős, mint most Te. Ez 8 éve volt. A három gyerek mellett azt nem tudtuk megengedni nekem.
A saját területemen überqualifiziert voltam.

Tavaly elmehettem volna korai nyugdíjba. Negyed év hiányzott a 28-hoz.

Műszaki területen dolgoztam, tanultam, az én ágazatomat már a '80-as évek végén kezdték leépíteni, majd teljesen szélnek eresztették. Mindent bezártak. Összességében 20 ezren kerültek utcára. Sokan megrákosodtak, elmentek közülük már.

Mindenki megtanulja a saját kenyerén, előbb, vagy utóbb, hogy valójában senkire sincs szükség.
Ezért kellene egymásra jobban vigyáznunk.

Megtanultam ez alatt az idő alatt kenyeret, rétest, miegymás macerást sütni, zoknit kötni, kelimeztem is, rózsavizet főzök, elvégeztem az aranykalászos gazdaképzőt, kiolvastam a fél zürichi könyvtárat ... és remélem, hogy Férjem nyugdíjaskorában otthon kertészkedhetünk.

Akszin 2011.02.23. 17:41:26

@egy_vélemény: Igen. Mindenkinek megvannak a maga történetei. És mindegyik egy regény - hogy szabadjon kicsit közhelyesnek lennem.
És igen: én is azon dolgozom, hogy nyugdíjas korunkban majd otthon kertészkedhessünk.
:-)
A másik kommentedre: Nem nagyon van tapasztalatokra szükségem, ugyanis annyira bezártan és annyira mindennel ellátottan élek, hogy igazából lehetőségem se lenne találkozni senkivel. Ráadásul - őszintén szólva - ha itt élnék, nem a magyarok társaságát keresném, hanem a németekét. Mert én - a hardcorokkal ellentétben - integrálódni akarnék. Ha már úgy döntöttem, hogy máshol keresem a boldogulásomat. De szerencsére erre nincs szükség: kéthavonta járok haza.
De az, amit az otthonodról és a hazádról írtál, az tetszik. És elgondolkodtató.

egy_vélemény 2011.02.23. 18:20:13

@Akszin: fogtok is otthon kertészkedni, csak a jó egészség meglegyen.
:-)
No, az a sok minden, amit el szerettem volna mondani, azzal folytatódna, hogy ismerd meg szűk, majd tágabb környzeted!
Mi egyáltalán nem zárkóztunk el a helybeliektől, így egy elég tágas ismeretségi körünk alakult ki.
Te más helyzetben vagy, nem tudod meghívni őket terített asztal mellé, ahol jól el lehet diskurálni.
Amikor kiönti mindenki a lelkét, akkor jövünk rá, hogy majdnem mindannyian hasonló cipőben járunk.

Tudod, a németek is olyanok, hogy mindenféle egyletekbe járnak. Itt szerda este az egyletnap.
Már az elején azt a jótanácsot kaptam, hogy járjak el a helybeli énekkórusba, vagy női tornaestre, az minden helységben szokott lenni, menjek közéjük. Van pl. angolul beszélő nők klubja is itt, meg millió másféle, és a munkahelyeken is tolerálják, mert erősíti az integrálódást.
Mi egy itteni íjászegyletnek vagyunk a tagjai, a Férjem méhész-egyletbe is jár, néha én is elkísérem....mivel az éneklés, a Guggenmusik nem az erős oldalunk. A tagdíj minimális, rendszeresen vannak közös programjaik és ott tényleg a helybeli akcentust lehet elkapni. Nagyon befogadóak, ha megtudják, hogy magyarok vagyunk.
Kérdeznek sokat, aztán hamar megállapítják, hogy ugyanolyan háziasszonyból, emberből vagyunk mi is.
Rendre van ebben a kis faluban is ez a síbotos gyaloglás, vagy valamilyen összeröffenés.
Ott helyben kellene megkérdezned, Tante A. biztos nem ellenezné, ha hetente egyszer a helybeliekkel találkoznál.
Nálunk a Gemeinde Nachricten nevű faluúlság havonta ad hírt eseményekről, egyletmegmozdulásokról, elérhetőségről.
Próbáld meg.
Mert szépek a hangzatos, mély érzelmek, de a hétköznapokban az ember nem azzal táplálkozik.

Tutira van honlapja is a faludnak, német precizitással, ott is kell, hogy megjelenjen, milyen aktivitásuk van.
Csak bátran, menj közéjük.
Nekem így mondták.
:-)

Levegőre tudsz járni eleget?
(Már ne haragudj ezért, de ez is fontos.)

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.02.27. 17:20:11

Olvasok itt, de mérges vagyok... nem szólok inkább semmit - annyira szar az egész (mindenütt kínlódnak az emberek valamiért) :(
süti beállítások módosítása