←−−−−

amikor még voltak elveim.

Olyan cégekhez,

-          amelyek mezei, ingyenes e-mail címre kérték a pályázatot,

-          amelyeknél nem volt feltüntetve kapcsolattartó

-          - amelyeknek nem volt - vagy nagyon gagyi volt a - honlapjuk

-          - amelyek fizetési igény megjelölésével kérték a pályázatot

-          - amelyek túl messze voltak a bázistól

-          - amelyek már a hirdetésben irreális elvárásokat fogalmaztak meg

-          - amelyekben szerepeltek a „fiatalos”, „dinamikus”, „proaktív” és „csapat” szavak.

Ezen túl a közelben lévő hirdetésekre igyekeztem személyesen válaszolni, értsd, magam vittem be a pályázatomat a céghez. Mindössze 2-3 ilyen volt, furcsán néztek rám. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak, köszönték szépen, aztán semmi. Volt, ahol kérték, küldjem már el e-mailben is, amit természetesen örömmel megtettem – azóta is várom a válaszukat.

Közben szorgalmasan jártam a Munkaügyi Központba, ahol természetesen semmi érdemleges nem történt: tudomásul vették, hogy megjelentem, kaptam egy kövezkező időpontot, 'oszt jónapot! Néha a kezembe nyomtak egy 10-15 oldalas listát, ahol ömlesztve voltak az állásajánlatok, és amit sose volt pofám komótosan végigböngészni, tekintettel az előtérben várakozó 30-50 emberre. Egyszer kaptam egy weblapcímet, "Új pálya" a neve, ahol a különböző átképzési lehetőségekről tájékoztatnak. (http://www.ujpalya.hu/)

Hát igen: kétszer már átképeztem magam, nyilván mind a kétszer rosszul választottam, valszeg az én hibám, hogy nem találok megfelelő állást. Most képezzem át magam „Ellenőrzési és minőségbiztosítási munkatárs és Minőségbiztosítási auditor és ECDL”-nak, vagy esetleg „Grafológus”-nak? Persze lehetnék „Multimédia-fejlesztő” vagy „Ruházati eladó és Kereskedő, boltvezető”.  Vagy kezdjek el „Olasz nyelv (alapfok) és nyelvvizsga előkészítő és ECDL” tanfolyamot?
Tévedés ne essék, nekem a fenti szakmákkal semmi bajom. Ámde, ha nem kellek sehova 10 év gyakorlattal, akkor miért kellenék közel 50 évesen pályakezdőként? A nyelvtanulás meg önmagában kevés, ráadásul elég parttalan dolog: mire az ember odáig jut, hogy tényleg beszéd-szinten birtokolja, évek telhetnek el, pláne, ha nem nyelvi környezetben próbálja mindezt. Ja, és perszemindez a KÖZszférából kikerült álláskeresőkre vonatkozik. Én meg nem vagyok az. És ha ezeket a tanfolyamokat csak úgy szeretném elvégezni, igen mélyen kellene a zsebembe nyúlni. Ami amúgy elég üres.

Arról, hogy miért nem kezdek vállalkozásba, egy másik poszt fog szólni.

−−−−→